Zsugán Gedeon Balázs testvérétől hallott először a DOFE programról, amelyen keresztül megismerte a Turul iroda tevékenységét. Kezdetben állatorvosi rendelőben önkénteskedett, majd később a Turul önkéntes csapatához csatlakozott, ahol megtalálta igazi szenvedélyét a táborok és események szervezésében. Az önkéntesség számára az önzetlen segítségnyújtást jelenti, és különösen élvezi az új emberekkel való találkozást és a közösségépítést.
Zsugán Gedeon Balázs,
1. -Hogyan ismerted meg a Turul iroda tevékenységét? Honnan hallottál rólunk?
Bazsó -A 4 évvel idősebb tesóm kezdte el először a DOFE programot és tőle jött az ötlet. Beléptem, ő közben abbahagyta, de én sokkal ambiciózusabb vagyok ebből a szempontból. Akkor ismertem meg a Turul irodát, az önkéntes tevékenység kapcsán. A DOFE-s első évemben egy állatorvosi rendelőben önkénteskedtem, majd ahogy egyre több ismerősöm került az iroda önkéntes csapatához úgy keztem el én is oda járni. Legelőszőr igazából azt hittem, hogy a DOFE csak a túrázásról szól, utólag derült ki, hogy ez egy mennyire gazdag program. Mostanra befejeztem a bronz és az ezüst szintet is és az arany szintnél tartok.
2. -Mit jelent számodra az önkéntesség?
Bazsó -Az én nézőpontom szerint azt, hogy úgy segítsünk, hogy ne várjunk el érte semmit.
A fő ok, amiért az állatorvosi rendelőből átmentem a Turul önkéntes csapatához az volt, hogy nem éreztem teljesen önkéntes tevékenységnek, inkább tanulásnak, felkészülésnek, mert érdekelt az állatorvosi szakma. Sokkal inkább szeretem az irodánál, pl szervezni táborokat az újaknak, mert azt érzem, hogy teszek értük valamit. És ez lenne itt-most az önkénteskedés: a segítség a beilleszkedéshez, a felkészítés, tapasztalatátadás, mert amikor én kezdtem, hiányoltam azokat, akiktől tapasztalatokról lehetett volna kérdezni. Fontos, hogy nem önző célokért vagy bármilyen haszonért teszem hanem csak azért segíthessek. Ez a leglényegesebb.
3. -Mi motivál téged az önkéntességre, mi az ami a Turunál tart?
Bazsó -Az, hogy szervezhetek. Nagyon szeretem és szeretnék fejlődni is benne. Ez az egyik oka, hogy még mindig itt vagyok, minél több tapasztalatra szeretnék szert tenni ezen a téren. Másrészt meg az, hogy emberekkel ismerkedek meg. Nagyon sok új embert ismertem meg és olyanokhoz kerültem közelebb, akikkel amúgy nem barátkoztam addig.
4. -Mi az amit neked adott a Turul?
Bazsó -Újra felhoznám az embereket, mert számomra nagy esélyt jelentett az iroda erre. Falun lakom, így elég nehéz a városban szociális életet élni, de mivel van a heti önkéntes gyűlés, ott tudok találkozni és beszélgetni olyan évfolyamtársaimmal akikkel közben összebarátkoztam, de az osztályuk olyan messze van, hogy a szünet nem elég arra, hogy találkozzunk. Elég gyakran bejövök biciklivel a városba, nem mondanám, hogy az az oka, hogy visszahúzódott vagyok, csak így olyan emberekkel is össze tudtam ismerkedni, akikkel amúgy már itt-ott találkoztam, de ha nincs a Turul, nem lett volna lehetőség arra, hogy összebarátkozzunk. És nem bántam meg, hogy így alakult. Sokat adott még a szervezés elsajátításához is. Úgy érzem, ezt itt nagyon meg tudtam tanulni.
5. -Hogyan látod magad a jövőben az egyesületnél?
Bazsó -Ezen sokat gondolkodtam, hogy mi lesz ezután, hisz jövőben megyek egyetemre és ha az arany szintet is sikeresen lezárom, akkor a DOFE vonal megszakad és a Turul irodánál az önkéntes tevékenységem kimondottan a DOFE programhoz kapcsolódik, de valamilyen szinten célom, hogy itt maradjak. Ha nem is mint aktív résztvevő, hanem csak besegítőként is, amikor itthon leszek. Jó érzés lenne pl. az új jelentkezőknek elmondani hogyan éltem én meg, tanácsokat adni, mint valaki aki már végigvitte a programot. Mindenképp szeretnék közreműködni a jövőben.
6. -Milyen változást hozott az életedben az önkénteskedés?
Bazsó -Maga a DOFE program elkezdése egy nagy lépés volt, vannak olyan dolgok amiket emiatt kezdtem el. Szellemi tevékenység kapcsán, pl. akkor indult az iskolában egy kémia szakkör, és valószínű jelentkeztem volna is, mert érdekel, de mivel itt van egy app amibe felvezeted a tevékenységeidet, ez plusz motivációt adott arra, hogy rendszeresen járjak. Ugyanígy a sporttal is. Vívásra járok már négy éve és nem mondom, hogy elhanyagoltam, de sokkal lazábban kezeltem. A program plusz motivációinak köszönhetően újra komolyabban vettem és látszik is az eredmény.
7. Változott-e a világnézeted vagy tekintesz-e másképp helyzetekre, mint azelőtt, az önkéntességnek köszönhetően?
Bazsó -Már régóta érdekel a pszichológia, és az emberek viselkedése. Itt a Turulnál azon kívül, hogy sok embert ismertem meg, kialakult egy olyan közösség, ahol nem félünk kinyilvánítani az őszinte véleményünket bármiről is. Ez jó közeg arra, hogy sokkal inkább meg tudjam az emberek érzéseit, viselkedésüket érteni, már csak azáltal is, hogy ott vagyok és figyelek rájuk.
8. Mesélj el egy pozitív tapasztalatot, amit az önkénteskedésnek köszönhetsz.
Bazsó -A táborok. Volt már pár tabor, amelyek szervezésében aktívan részt vettem, néhányban főszervezőként is. Az ott töltött idő mind pozitív tapasztalat, mégha mérgelődéssel is járt a szervezés és néha nem is úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztük, de tudtunk kacagni rajta és kimondani: “ez van”. Ezt a részét is szeretem, de azt is, amikor ott vagyunk, együtt a táborban. Dolgozom és szórakozok is. És mindkettő jó élmény.
8. -Mesélj el egy történetet, ami mély nyomot hagyott benned.
Bazsó -Bennem van egy bizonyos szintű vezetői akarat. Konkrét történetet nem tudok mondani, de azt látni, hogy egy táborban valaki jól érzi magát, és az azért van, mert volt egy csapat ami ezt megszervezte, motivál arra, hogy többet is szervezzek. Igazából a táborok szervezése indította el bennem magát a további szervezés iránti vágyat. A visszajelzések is nagyon jók, mert saját magamról mindig azt gondolom, hogy nem elég jó amit csinálok, de amikor mások nem ezt hiszik és látom, hogy jól szórakoznak és jó nekük a munkám eredménye, az megérint. Felülírja a hangot a saját fejemben.
9. -Miért tartod fontosnak a Turul iroda munkásságát a város fiataljai számára?
Bazsó -Javíts ki, ha hülyeséget mondok, de tudtommal nincs olyan sok ifjúsági iroda a városban. Szerintem nagyon jó, hogy van, már csak azért is, hogy kipróbálhatják magukat a túrázásban. Ha nem lenne, nem tudom hányan indultak volna neki túrázni. Most nyáron négy csapatunk volt 7-8 emberrel, az majdnem 30 fiatal. És ezek a fiatalok másképp nem mentek volna el csapatban túrázni, nem mindegyik. Ha nem ismerek valakit, nem indulok el vele hegynek fel. A Turul megadta ezt a lehetőséget, hogy összekovácsolódjanak, méghozzá szervezetten. Ezenkívül meg a Csend kapcsán… Beleláthattunk abba, hogy hogyan készül egy film, milyen egy forgatás, forgatókönyv írás, sokan kipróbálhatták magukat több szempontból is és erre nem let volna lehetőség, ha nincs a Turul iroda.
10. Miért gondolod, hogy a korosztályod nem menne el másképp túrázni?
Bazsó -Ahogy ismerem az évfolyamomat, a fiatalok többsége nem ilyen. Lehetne kényelmesnek is mondani őket. Én jártam régebb a szüleimmel, de nem annyira sokat, sőt az ismerőseim közt sincsenek aktív túrázók, tehát ha meg kellene szervezzünk egy túrát valahová, úgy hogy semi tapasztalatunk nincs, még ha össze is jön, nem lesz egy magashegy, csak egy környékbeli dombocska. Az, hogy a Turul irodánál van egy ember, aki egy szakképzett túrázó és rengeteg tapasztalata van, már biztonságot sugároz. Sokkal jobb érzés vele elmenni, tud beszélni az útvonalakról és sokat lehet tanulni tőle. Úgy gondolom, hogy a fiatalok többsége pont emiatt és az információ meg lehetőségek hiánya miatt nem jár túrázni. Kell egy bizonyos szintű tapasztalatszerzés ehhez.
11. Van-e amivel kiegészítenéd a tevékenységeket az irodán belül a fiatalok számára?
Bazsó -Hmmm… Talán, habár már volt szó róla, de, engem most kezdtek érdekelni, pl. bizonyos sporttevékenységek, elmenni egyszer csapatban sziklafalat mászni. Amikor az egyik végső túrán kilakítottak az Egyeskőnél egy pályát a sziklafalon és úgy mentünk fel, az egy nagyon jó élményként megmaradt, esetleg kipróbálni a siklóernyőzést, több extrém sportot.
12. Milyen üzenetet fogalmaznál meg a veled egykorú fiatalok számára?
Bazsó -Jó kérdés. Talán legyenek egy kicsit bátrabbak, mondanám, de szerintem inkább a lustaság ami visszatart. Én is lusta vagyok sok esetben és nem is szeretem ezt magamban, de sokan szerintem ezért nem jelentkeznek önkéntes szervezetekhez, mert félnek meg a “minek menjek fel egy órát az irodába, beszélgessek meg utána hazamenjek?” Kezdetben lehet nehéznek fog tünni, ismeretlen emberekkel találkoznak, de ha túllépnek ezen akkor mindenképp jó élménnyel maradnak. Kell a “próbáljuk ki” mentalitás. Veszíteni semmiképp nem fognak. Ha nem teszik, abbahagyják, de ha tetszik, akkor viszont sokat adhat. Ha nem próbálod meg, nem is fogod tudni, hogy jó-e ez neked vagy nem.
13. Válassz ki egy sztorit, amire tudod, hogy 20 év múlva is fogsz emlékezni.
Bazsó – Tavaly, végső túra: medve-válság. Így kevesebben mentünk. A legelső emlékezetes élmény, hogy elszámoltuk magunkat. 8 km helyett 4et számoltunk, így már esteledett s még mindig volt 700 m szintkülönbség előttünk. Kezdtünk gondolkodni, hogy letáborozunk, aztán mégis felmentünk. Útközben egy társunk viccei nagyon fel tudtak dobni, olyannyira megmaradt, hogy még most is, ha szóba kerül, mindenki arra gondol amiket a túrán mondott. Ilyenek, mint “miért nincs a hegy tetején melegebb, hisz itt közelebb vagyunk a naphoz” Ezek a nagy nevetések ösztönöztek arra, hogy tovább menjünk, kialakult egy jó csapathangulat, még a hideg ellenére is. Viccként fogtuk fel az egészet. Első este megfagytunk, majd másnapra kiderült számunkra, hogy a hálózsák csak a hőt tartja, nem melegít, így elindultunk össze-vissza menetelni a csúcs közelében, hogy felmelegítsük magunkat és úgy bújjunk be a hálózsákba. Ez is egy vices látvány volt, hogy elindul 6 ember, elemlámpákkal felszerelkezve, hogy legyen melegebb. Egy másik vicces történet, hogy egyik társunk hozott jódtablettát, vízet tisztítani. Olyan helyre ahol konkrétan a kőből folyik a víz és annál tisztább nem is lehetne. Ez a víz megbarnult a jódtablettától, majd odatette forrni, levest készíteni. A főzés következtében a víz kékké vált, benne a tészta is. Mindenki nézte, majd köszönték, senki nem evett belőle. Tehát voltak jó élmények, nem is az maradt meg, hogy feljutottunk a Moldoveanu csúcsra, hanem ezek a vices jelenetek inkább. Soha nem a fáradtság marad meg, hanem az élmény.
