Ismerjétek meg Andriescu Kádár Edinát, aki aktívan részt vesz a Turul önkéntes programjaiban. Edina lelkesedése és elkötelezettsége példaként szolgálhat minden fiatal számára. Beszélgettünk vele arról, hogy hogyan találkozott a Turul szervezettel, mit jelent számára az önkéntesség, és hogyan alakította át az életét ez a tapasztalat. Edina őszintén mesél a motivációiról, élményeiről és jövőbeli terveiről.
Andriescu Kádár Edina,
1. -Hogyan ismerted meg a Turul Iroda tevékenységét? Honnan hallottál rólunk?
Edina -Anyukáméktól, ők is önkéntesek, ők viszont egy előadás kapcsán találkoztak a Turul iroda munkásságával és így csatlakoztunk. Időközben elvégeztem már a bronz szintet a DOFE programon belül és beíratkoztam ezüstre is.
2. -Mit jelent számodra az önkéntesség?
Edina -Egy olyan tevékenységet, amely által valamivel jobbá tehetem a körülöttem lévő környezetet, amivel hozzáadok valamit a mindennapokhoz, a világhoz.
3. -Mi motivált arra, hogy önkéntes legyél, mi az ami a Turunál tart?
Edina -Elsősorban a lehetőségek, amiket nyújtanak számunkra, ezeket mind ki tudom használni az önmagam fejlesztésére és ez a legnagyobb motivációm, hogy minél több mindent ki tudjak próbálni, akár segítségként az orientációban, hogy milyen pályát szeretnék választani. Ebben sokat segít, mert már sok mindent megismertem, ami igazgat az utamon afelé, hogy mivel szertnék foglalkozni.
4. -Mi az amit neked adott a Turul?
Edina -Mindenekelőtt tapasztalatot és nagyon sok új kapcsolatot, nagyon sok embert megismertem ennek köszönhetően, mostanra egy nagyon vagány közösség tagja vagyok, értékes emberek vesznek körül, akiknek a társaságát és velük a közös munkát is nagyon szeretem. Emlékszem az első összerázó táborunkra. Megérkeztem és a szüleim bíztattak az ismerkedésre, barátkozásra, én meg mondtam, hogy „köszönöm, jól elvagyok” de mégis egy hétvége alatt nagyon közel kerültem hozzájuk és őket, mint társaság sikerül jól megismerni. Már akkor rájöttem, hogy ezért a társaságért érdemes része lenni a csapatnak.
5. -Hogyan látod magad a jővőben az egyesületnél?
Edina -Szerződésem velük tavaly lett, az már egy cél amit elértem, viszont azon, hogy alkalmazott legyek náluk nem igazán gondolkodom. A szerződést megtartani és újítani egészen egyetemista koromig szeretném, sőt aközben hazajárni és velük dolgozni is tervezem. Én ezt nem munkaként fogom fel, hanem mint részt venni a programokon, tehát szeretném, hogy ez legyen egy pont ahová akár egyetemről, akár, ha külföldre kerülök is akkor visszajárjak, tudjam, hogy ez itt valami aminek része vagyok és részben el is indítottam. Akár, mint egy második otthon.
6. -Milyen változást hozott az életedben az önkénteskedés?
Edina -Sokkal nyitottabban kezdtem el gondolkodni, megszünt a folyamatos öncentrikus hozzáállás. Egyke vagyok, így nem voltam rákényszerülve, hogy osztozzak, vagy másokra gondoljak, így viszont ez mostanra félretevődött és már látom, hogy mit adhatok én és mások számára én hogyan lehetek ott.
7. Változott-e a világnézeted az önkénteskedésnek köszönhetően, van-e helyzet amire másképp tekintesz ennek következtében?
Edina -A világnézetem az mindenképp változott, jobb irányba. Sok minden van amit másképp fogok fel ennek köszönhetően, szervezési dolgokban nem volt az a beletekintésem, hogy mennyire nehéz is lehet, a bakikat is könnyebben meg tudom érteni, el tudom fogadni azt is, hogy mások hibáznak vagy valami nem tökéletes, nincs bennem szemrehányás.
A Csend főszereplőjének a története is kinyitotta a szemem pár dologra, viszont ahogy a többi önkéntessel elkezdtünk közösen dolgozni, ráláttam milyen különbözőek vagyunk, más-más történettel mögöttünk és ez a csodás benne, a másság és az is, hogy mégis össze tudunk hangolódni egy feladat kapcsán. Fantasztikus felfedezni a sok különböző személyiséget és elfogadni is őket, könnyebben-nehezebben, olyannak amilyenek.
8. -Mesélj el egy pozitív tapasztalatot, amit az önkénteskedésnek köszönhetsz.
Edina -Ami hosszú távon el fog kísérni, az a tavalyi végső túra, kettőn is részt vettem, mert a csapatunk kétfelé szakadt, ugyanis néhányan meghátráltak a hegyen létező medve-veszély miatt. Egy nagyon jó tapasztalat volt az utolsó pillanatbeli tervezés szempontjából. Minden viccnek fele igaz alapon, hirtelen azt mondtuk, menjünk a tengerre, mert ott nincs medve. Másnap hajnalban lett volna az indulás és mi még előző este hívogattuk egymást, hogy “most tényleg megyünk?” Azt sem tudtuk mivel jutunk le sőt egyáltalán nem voltunk felkészülve erre, de végül mégis elmentünk és fantasztikus volt. Az érdekes az volt benne, hogy utolsó pillanatban csomagoltunk össze, kapkodva és mégsem hiányoltunk semmit. Máskor, amikor egy hetünk van összecsomagolni valahogy mégis otthon marad valami, ami kellene. Ez most nem történt meg. Megtanultam, hogy spontán, gyors döntéseknek is lehet jó és hiánytalan következménye.
Edina -Erasmus program keretén belül voltam 3-szor is Egerben, tavaly először, mint résztvevő és küldött, azelőtt csak, mint vendég, a szüleimmel, ők felvigyázókként vettek részt. Különbség volt az alkalmak közt, mert vendégként csak azokon a programokon vettem részt, amik szimpatikusak voltak, viszont küldöttként minden programon ott voltam. Úgy gondolom, hogy küldöttként jobban jártam, mert nem maradtam le semmiről, visszagondolva megérte volna vendégként is részt venni a programokon mert sokat tanulhattam volna belőlük de akkor még arra sem álltam készen, hogy a kiscsoportos foglalkozásokon részt vegyek , fiatalabb voltam és az angol is egy korlátot jelentett, de így sok mindenről le is maradtam.
9. -Mesélj el egy történetet, ami mély nyomot hagyott benned.
Edina -Ezt szerintem az Erasmussal tudom összekapcsolni, az első olyannal, ahová mind fiatalok mentünk. Egy nagyon vagány, összerázódott csapat alakult ki de ezt egy veszekedés előzte meg egy társunkkal, akivel nehezebben egyezett a csapat. Eleinte csak viccelődtünk és piszkáltuk de amikor láttuk, hogy ennek nem lesz jó vége, mert megsértődött, akkor beláttuk, hogy ezt nem kellett volna és így alakult ki egy kisebb vita, de aztán minden jóra fordult és megbékéltünk. Ez megmaradt bennem, hogy soha fel nem fogjuk, hogy a szavak milyen mély nyomokat hagynak valakiben és, hogy a szivatgatások is bánthatják valaki lelkét. Nem mondanám, hogy zaklattuk, de ha bullying szempontból tárgyaljuk, akkor mi voltunk az elkövetők és így más volt belátni, azt hogy milyen amikor fordul a kocka és más szempontból tekinteni erre.
10. -Miért tartod fontosnak a Turul iroda munkásságát a város fiataljai számára?
Edina -Szerintem nem csak a város fiataljainak, hanem úgy gondolom, hogy nagyon sok felnőttnek ugyanúgy befolyásolja az életét, gondolok itt pl az egyik oktatómra. Meséltem neki a DOFE-ről és annyira felkeltette az érdeklődését, hogy keresi és követi az általunk szervezett programokat. A szemétszedésről fölösleges is beszélnem, meg hogy az miért jó mindenkinek… Úgy gondolom, hogy egy nagyon ötletgazdag csapat vagyunk és amennyiben lehetőség tárul elénk, mindent kihasználunk, nem is tudok olyanról amit visszautasítottunk volna.
Jó abból a szempontból is, hogy akár más egyesületek számára is lehetünk példa, azzal, hogy teljesen egyénileg mi mindent elértünk, minden befolyás nélkül. Mi nem látunk be a kulisszák mögé, de ha akarjuk erre is megvan a lehetőség itt. Nemrég egy tábort szerveztünk és akkor először lettünk beavatva a projekt megírásába, meg költségvetésbe és hasonlókba. Sínen vagyunk és nagyon jól működik, Szerintem ez ritka. Jól létre is tudunk hozni dolgokat, nem azt mondom, hogy jobban, mint mások, de úgy gondolom, hogy város szinten hiány van azokból az egyesületekből akik nem profit céljából szerveznek tevékenységeket fiatalok számára.
11. Van-e olyan tevékenység amivel kiegészítenéd az iroda tevékenységét?
Edina -Emberek kérdezése. Úgy megvan a mi kis körünk, de annyira nem vonjuk be a külsősöket és én ezzel szivesen foglalkoznék, akár ilyen interjúk formájában is. Meg vagyok győződve róla, hogy ha feldobnám az ötletet, akkor támogatva lennék. De ez. Nyitni a külvilág felé. Igaz, hogy ez részben már folyamatban van, mert én vállalkoztam elkészíteni az interjúkat a mentorokkal, de ez is azt bizonyítja, hogy ha egy ötlet megfogan egy Turulos fiatal fejében, az előbb-utóbb megvalósul.
12. Milyen üzenetet fogalmaznál meg a veled egykorú fiatalok számára?
Edina -Azt, hogy éljenek a lehetőséggel, mert ha visszagondolok az elmúlt két évre az összes vészriadóval és online iskolával, akkor az volt a legjobb benne, hogy végig volt amivel foglalkozzak és volt motivációm a mindennapokhoz, pont azért mert volt ez a lehetőség, amivel élhettem. Egy lehetőség majd utat nyit sok másik fele és én túlzásba is vittem. Ami lehetőség, feladat vagy témakör volt, amibe beleszólhattam, mindenben részt vettem és egy adott pillanatban nagyon kimerültnek éreztem magam, kellett egy kis szünet, de nem bántam meg, hogy bevállaltam. A nyolcadikos vizsgák környékén a szüleim is megkérdezték, hogy mikor lesz mindenre időm, de mondtam , hagyják csak, mert megoldom. És így is lett. Megpróbáltam, éltem a lehetőséggel és nagyon megérte, mert az eddigi egyik legvagányabb generációba vagyok benne és igazából nem veszítettem semmit azzal, hogy nem minden időmet a vizsgára fordítottam, mert a saját elvárásaimnak így is teljesen megfeleltem és jól teljesítettem és ott vagyok ahol szeretnék lenni. Néha, ha mersz, akkor nyersz.
Kiegészítő gondolatok Edinától, a fiatalokról:
Részt vettem a bemutatókon, amiket az iskoláknak tartottunk, voltam Kézdin meg Szentgyörgyön is a Mikón kívül minden suliban és azt tudom mondani, hogy van –szerintem ez egy veleszületett dolog- az érdeklődő fiatal és látszik rajtuk, a nagy tömegből is kitűnnek, látszik az értelmiség a szemükben. Az a kategóriájú fiatal akit érdekel a környezete, a körülötte levő világ, az, hogy fejlessze magát, hogy mi lesz vele a jövőben és nem úgy áll az élethez, hogy majd lesz valami. Annak ellenére, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy mit hoz a jövő, mégis minden erejüket belefektetik abba, hogy fejlesszék magunkat, ahhoz, hogy a legjobb döntéseket tudják meghozni.
Van a másik kategória, akiket nem érdekel az önfejlesztés, különböző programokon való részvétel, tapasztalatgyűjtés, viszont van egy bizonyos céljuk és pontosan tudják, hogy milyen pályát fognak választani. Ez a szakadás szerintem nincs a környezet javára, úgy gondolom minden fiatalnál el kellene érni azt, hogy érdekelje a tapasztalatszerzés, önfejlesztés és hasonlók, mert sokakon látom, hogy megijednek egy-egy kihívástól vagy lenéznek bizonyos tevékenységeket (minek megtanulni használni az iránytűt, a tájékozódást megoldom telefonnal) Sokszor azt is gondolom, hogy az iskola belénk pecsételi azt, hogy nem kell több annál ami van és az a vágyakozás hiányzik az emberekből, hogy többé váljanak. Talán megvan az az érzetük, hogy hiányzik valami az életükből, de amikor megadnád nekük a kulcsot –itt van ami hiányzik és az a tapasztalat, próbáld ki, mert jó lehet- akkor elhitetik önmagukkal is, hogy jól vannak, meghogy amúgy sincs idejük ilyesmire. Ez volt a leggyakoribb válasz.
