Skip to main content

Péter Csongor Attila története bemutatja, hogyan fedezte fel a Turul Irodát, és hogyan alakította át életét az önkéntesség és közösségi munka. A Turul Iroda révén megélt élményei és tapasztalatai nemcsak egyéni fejlődését segítették, hanem közösségi szemléletét is formálták.

Péter Csongor Attila,

1. -Hogyan ismerted meg a Turul Iroda tevékenységét? Honnan hallottál rólunk?

Csongi -Talán még nyolcadikos lehettem, egy ismerősöm mesélt a Turul irodáról, hogy milyen vagány, mennyi mindennel foglalkoznak és kilencedik elejére érett meg bennem, hogy megnézzem, mi is ez. Amikor faluról bekerül az ember licibe, keresi az új társaságot, közeget, és így történt, hogy az ismerősömmel elmentünk egy gyűlésbe. Voltunk legelőször öten, viszont éreztem, hogy valami elindul és ez akár jó is lehet. Persze új iskola, magasabb szint, így kilencedik közepére kicsit kikoptam, nem tudtam járni a gyűlésekre, viszont a tanév végére újra rendszeresen jártam, és meg is maradtam ebben a közegben. Majd amikor megérkezett a vérfrissítés, akkor új erőre kapott bennem is. Az első szervezett tevékenységem a DOFE gála volt, egyből a mélyvízbe ugrottam, akkor derült ki számomra az is, hogy miről szól a DOFE program, majd jött a „Nagy Műveltségi Vetélkedő” és a „Lencsén keresztül a világ” és közben megérkezett a társaság is akikkel a DOFE-t elkezdhettem és végig is vittem az ezüst szintet. Az arannyal várok az érettségi utánig. 

2. -Mit jelent számodra az önkéntesség?

Csongi -Talán, ha egy szóban kellene összefoglaljam, akkor az önmegvalósítás lenne az. Mert, gondolom mindenkinek van egy kényszeres képzete az önkéntességről, hogy kitesznek valahová és kell segítened az öreg néniknek vagy zsákokat kell pakolgass és igazából a Turul iroda megmutatta nekem, hogy az önkéntesség nemcsak arról szól, hogy valakinek valamit megteszel, hanem te is a magad programodat megszervezheted és azt amit meg kell szervezni a sajátoddá is teheted, az elképzeléseid alapján. Az önkénteskedéshez tartozik a saját magad fejlesztése is, mert azzal fizetődik ki a munkád, hogy tanulsz és folyamatosan gyarapodsz, jó embereket ismersz meg, jó társaságban vagy és szerintem ezért éri meg az egészet csinálni.

3. -Mi motivál téged az önkéntességre, mi az ami a Turunál tart?

Csongi -A társaság és a közeg nagyban hozzájárul. Az idegenekből barátok lettek és maga az, hogy közösségben és nagyjából ugyanolyan értékrendű fiatalokkal szervezhetünk és munkálkodhatunk közösen, az nagyon jó érzés. Az is hogy a vezetőink és történeteik nagyon tudnak motiválni. 

4. -Mi az amit neked adott a Turul?

Csongi -Nagyon megváltozott az életem, sok mindent tanultam a felnőttektől is, magamat is jobban megismertem, megtudtam, hogy mire vagyok képes, megtanultam csapatban dolgozni és ez a sok kicsi kialakított egy Csongit, aki most vagyok.

5. -Hogyan látod magad a jővőben az egyesületnél? 

Csongi -Nyilván, ha októbertől sikerül a kiválasztott egyetemre elkezdeni járni, akkor nem leszek a városban, de viszont szertnék, amennyire az időm engedi, majd aktív tag lenni. Amikor itthon vagyok, szerdánkként felmenni az irodánkba és azt is el tudom képzelni, hogy a távolból támogassam a többieket, akár egy ötlettel is. Az egyetem után mindenképp szeretnék visszajönni Szentgyörgyre és az iroda arra is megtanított, hogy jó emberekkel dolgozni, így a jövőre nézve, mégha nem is főállásban, de szívesen dolgoznék fiatalokkal, emberekkel és tenni valamit a közös jóért. 

6. -Milyen változást hozott az életedben az önkénteskedés, változott-e a világnézeted vagy tekintesz-e másképp helyzetekre, mint azelőtt? 

Csongi -Talán az, hogy megváltozott bennem az is, hogy hogyan nézek az emberekre. Megtanultam azt, hogy az emberekben mindig a jót kell keresni, azt szeretni benne és ahhoz közel kerülni, ami építő jellegű, nem azt nézni, hogy mi a rossz benne. Mindig van egy közös pont amiből el lehet indulni és építkezni is így tud egy ember, ha nem nézi azt, hogy miért rossz, hanem, hogy miért jó és milyen boldogsága származik belőle. 

7. -Mesélj el egy pozitív tapasztalatot, amit az önkénteskedésnek köszönhetsz.

Csongi –Ez inkább egy folyamat.Megtanultam, ha nem is egészen, de nagyrészt leküzdeni az előítéleteket. Amikor először meglátsz egy embert, akkor bekategorizálod, nyilván, a kinézete vagy a viselkedése alapján. Rájöttem, hogy amikor elkezdesz  közösen dolgozni az emberekkel, akkor ismered meg igazán őket és a tabuk ledőlnek. Lehet, hogy olyannak mutatkozik egy ember, akit nem szeretnél megismerni, mégis amikor közel kerülsz hozzá, akkor felfedezed azokat a közös pontokat magatokban amik előre visznek. 

8. -Mesélj el egy történetet, ami mély nyomot hagyott benned.

Csongi  -A legmélyebb a legutóbbi, eddig egyetlen kisfilmünk, a Csend kapcsán volt, amikor elkezdtünk a fiatal Bencével foglalkozni, a történetet feldolgozni és elhívtuk az írót egy gyűlésre, hogy kicsit kiegészítsük és a leírt dolgok mögé láthassunk. Vele együtt öten voltunk ott, kimondottan azért hívtuk, hogy beszélgethessünk vele és tudjunk tovább haladni a forgatással. A beszélgetés folyamán beismerte, hogy a Bence valójából ő, felvállalta ezt előttünk és az az attitűd, amivel megnyílt előttünk, elmesélt részleteket az életéből meg maga az, hogy kitárta az életét, azért, hogy másoknak segíthessen, nagyon megérintett. Végül, az ő kérésére is ez vált a film fő mondanivalójává, hogy mindig van egy utolsó kapaszkodó minden esetben.

9. -Miért tartod fontosnak a Turul iroda munkásságát a város fiataljai számára?

Csongi -Ez időközben derült ki számomra, hogy miért is fontos, hisz előtte is jártam különboző körökbe, viszont mindig érződött, hogy valamitől függnek és valami befolyása alatt állnak. A Turulnál viszont végig érződött ez a függetlenség, az hogy aTurul a városnak egy külön entitása. A napokban fogalmazódott meg bennem, hogy a Turul kinőtte magát egy városszinten elismert szervezetnek és az ifi-udvaros felkérés is jól alátámasztja ezt a nézetemet és azt, hogy a város számol a Turul-os fiatalokkal. És ez is a Turul lényege, hogy van egy olyan fiatal közeg akiknek nem kell befolyás ahhoz, hogy szervezni tudjanak.

10. Van-e amivel kiegészítenéd az iroda tevékenységét?

Csongi -Szerintem lefödtünk egy egész széles skélét az iroda és főleg a DOFE keretein belül, 

azzal, hogy túrázni járunk, programokat szervezünk, műhelymunkákat és bulitáborokat is, fotózást, filmforgatást, tehát egészen biztos, hogy ha egy fiatal jelentkezik a Turul irodához, talál valamit amiben ki tud teljesedni. Igazából inkább visszahoznék bizonyos tevékenységeket, a régi Turul-os időkből. Szeretném ha újra lenne Nagy Műveltségi vetélkedő vagy Önkéntes Kupa, de a mostani irány is jó.

11. Milyen üzenetet fogalmaznál meg a veled egykorú fiatalok számára?

Csongi -Ha a velem egykorút nagyon leszűkítjük, gondolok itt azokra, akik érettségi előtt állnak, gondolkoznak az egyetemen és azon, hogy külföldre menjenek, azt mondanám nekük, hogy azért itthon is meg lehet próbálni és az itthont nem feltétlenül úgy, hogy valahol az országban egy nagyobb városban, hanem Szentgyörgyön. Ha az ember tesz érte és kitartóan dolgozik, itt, Szentgyörgyön is meg lehet élni és ez egy ideális hely, élhető város, gyereknevelés szempontjából, fiataloknak is egyre jobban kedvez és itt is ki lehet alakítani azt a komfortzónát amit a külföld adhatna, sőt itthon talán még kényelmesebb is. 

Az üzenet tehát az, hogy, igenis el kell menni világot látni é ski kell próbálni mindent is viszont nem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk.

12. Mesélj el egy sztorit, amire 20 év múlva is biztos emlékezni fogsz.

Csongi –Moldoveanu, Csongi narrativa. Északról indultunk, mert rövidebb az út, de rögtön azzal kezdődott, hogy az autók nem tudtak addig felmenni, ahonnan mi terveztük indulni, kicsit késésben voltunk emiatt, de könnyen áthidaltuk az akadályon. Nagyobb kisebb pihenőkkel, motiválatlansággal, újra motivációval, de végül felértünk a hegyre. Emlékszem tisztán, egy meredekebb emelkedőn, hogy kicsit előrébb mentem és elkezdtem saját magam bíztatni, hogy “igenis, Csongi, te ezt meg tudod csinálni, fel tudsz menni” és látva, hogy a többiek lemaradtak, leültem szépen, készítettem képeket, sőt, énekeltem is. Első este hihetetlenül jól esett a “zacskós leves” melegen, mert ki gondolta volna a 30 fokos Szentgyörgyön, hogy a fogarasi csúcsok közelében 4 lesz… Kicsit hűvösre és nem alvósra sikerült az éjszaka, másnap reggel ez volt a sztoritéma, hogy ki mennyire fagyott meg. Másnap a csúcshódítás után sietnünk kellett lefelé, mert a távoli apró, mozgó pontokról rájöttünk, hogy sokan érkeznek még. Végül alig lehetett a vénysszonyok miatt lefele haladni, itt a tipikus tegnap vettem egy bakancsot és egy botot a közeli sportáruházban, mert indulok a Moldoveanura fajta túristákra gondolok. A cél a szombatvölgyi Kis Ablak volt aznapra, újra előjött a motiválatlanság,a sok  “még egy kicsit megyünk és onnan fordulunk vissza” után végül csak sikerült elérni és vissza is. Estebéd után megbeszéltük, hogy ha fáznánk, átmegyünk egymás sátrába és összebújunk, hogy melegen tartsuk egymást. Hááát… sikerült jobban felöltöznöm, sőt még álmodtam is, azt álmodtam, hogy az egyik lány átjön… ébredés után néztem, hogy hová tűnt el kettőnk közül, mert eredetileg ketten aludtunk egy sátorban. Kiderült, hogy álmodtam és nem is jött át egyáltalán… Ami még emlékezetes, hogy utolsó nap a lefele úton, az egyik társunk úgy gondolta, hogy könnyebb neki lefele jönni, ha a táskáját lehajítsa. Így egyszer csak arra lettem figyelmes hogy valami gurul, kb 30 m.-t zuhant, szerencsére ő nem gurult utána. Ezen kicsit lefagytunk. Szerencsére annyival megúszta, hogy a levese szétrobbant a táskájában. 

Csongi -Volt lehetőségem a Turul iroda által, egy Erasmus+ program keretén belül Spanyolországba utazni. Először ültem repülőn, ez is élmény volt, de a megérkezés pillanata az megmaradt. Mintha egy kiszavazó show-ra érkeztem volna, sok új ember, mindenkinek megvan a saját története, persze tele vagy előítéletekkel mert sok rosszat hallottál a bolgárokról, görögökről, a partiarc olaszokról, majd amikor egyenként megismered őket kiderül hogy előítéletekkel élni nem szerencsés. Mert megtörténnek olyanok, hogy a legnagyobb szemétnek tűnő görög, hétvégére a legjobb barátoddá válik, szimpátiák fűződnek, kialakul egy nagyon jó társaság, megmaradnak kapcsolatok, s a közös dalotokat éneklik neked videóban, búcsúzásképp. Ledőltek bennem a sztereotipiák, a nemzetiség miatti beskatulyázások és megszületett bennem az, hogy európaiként képviselünk egy-egy értékrendszert, mind egyenlőek vagyunk de fontos az is, hogy  különbözőek is legyünk.